To study or not to study that is the question…

Több gondolat bánt engemet.. és még mixelhetnék pár jól megfogalmazott költői gondolatot, ami valóban kifejezi jelenlegi tanácstalanságomat, vívódásomat.

Az biztos, hogy be kell nyomnom a ’Keep it calm’ gombot magamon, mert hajlamos vagyok egyszerre több dologra is rázsezsegni.

Szeretnék elkezdeni egy másik tanfolyamot is, sminkeléssel kapcsolatban, de nem az alapoktól, mert azt gondolom az elmélet és a basic részt is kellőképpen átvettük Krisztiánnal. Szívem szerint egy mesterképzés felé kacsintgatnék, de sok kurzusnál azt érzem, hogy töltelék órák vannak.

A mesterképzés sok esetben jelentheti, hogy akár versenyekre való felkészítést is biztosít, ami szintén csuda jó, csak engem az sem érdekel. Nagyon látványosak, profik és részletgazdagok ezek a sminkek, de én nem szeretnék versenyezni.

Jártam most egy ösztöndíjas szintfelmérőn, ahol – bár számomra ez csak a helyszínen vált egyértelművé – alap+mesterképzésre lehetett 70% engedményt kapni. Elvileg kellett volna egy sminket csinálnom magamnak, ami (érdeklődés hiányában, vagy az arcomra már a reggeli órákban felhelyezett sminkem frenetikusságából adódóan) elmaradt. Bár megjegyezte az oktató, hogy van még mit javítani a sminken… azért ő most nem csináltatna velem másikat.

Ja, hát, csókolom, reggel 7-kor tettem fel magamra mindent, azóta nem nyúltam hozzá, nem igazítottam; mivel a város beállt délután, enyhe késésben voltam, siettem, félig elkezdett leolvadni rólam minden (még a ruha is), de az fix, hogy úgy csillogtam, mint Salamonnak az a bizonyos..

Nem is nagyon foglalkoztatott a dolog, mivel tudtam, hogy ott kell bizonyítanom, ott kell elkészítenem a szintfelmérő sminket. Én balga még meg is terveztem magamnak, milyen színek, satír, vagy smokey. Aztán le lettem ültetve, hogy jó így a csillogó fejem, bár javítani lehetne rajt’ kicsit, de mivel olyan cuki, csacsogós vagyok, ez kell nekik! Így ha befizetek ennyit, meg még annyit és még regisztrálok, meg a felét itt, aztán ott, akkor kezdhetem is… Mondta ezt a néni, akinek mellesleg a szempillafesték fel volt kenődve a szemhéjára és a zöld szemhéjpúder is foltos volt alul felül, de a lényeg, hogy nála beugrót nyertem a csilli-villi ’sminkemmel’.

Nyilván minden sminkes suli szerződik valamilyen márkával, jelen esetben egy olasz márkával voltak szerződve, amiről már hallottam, de nem igazán éreztem nagyobb késztetést, hogy jobban megismerjem. A néni azzal folytatta, hogy mennyire jó ez az olasz márka, mert ő sokat hallott már a Sephora-ról, de azok a termékek, nagy nulla mind. ((Tény, a Sephora egy olyan amerikai márka/hálózat és gyűjtőhely, mint nálunk a Douglas. Nekem nagy álom volt eljutni Sephora-ba – több amerikai sminkes márka miatt – és idén, Barcelonában sikerült is. Vettem egy konkrét Sephora által gyártott palettát is, de nyilván tisztában voltam vele, hogy ez egy saját márkás, olcsóbb gyártmány. Ettől függetlenül nem mondanám, hogy kritikán aluli a minősége. Vannak színek, amik kevésbé pigmentáltak és vannak amik tökéletesen hozzák a színeket.))

Tovább folytatta a néni, most (-?!? tessék, csókolom, most?!?-) nagyon hype-olják a MAC-et, de ő nagyon nem szereti az alapozóikat, mert egyáltalán nem fednek… :o

Itt a néni, lelki szemeim előtt egy nagy vermet kezdett el ásni hiper gyorsasággal. Mert azt gondolom, lehet kritizálni más terméket, lehet a MAC-et is, futottam bár bele olyan szemhéjfestékbe, ahol 4 Miatyánk elmormolása után sem akart a pigment megmutatkozni, DE az alapozók.. a MAC alapozók… kikérem MAC-amnak! Qvadrillió féle-fajta alapozója van a MAC-nek, ilyen bőrtípus, olyan fedettség, érett bőrre, vagy BB krém.

Persze, kérem, ha nem a megfelelőt választod, akkor simán lehet, hogy nem fejti ki a várt hatást, no, de ezt ne én, kis studies-ta magyarázzam el a néninek – ezt tudni kell, kérem!

Nem szeretem, ha valaki csak azért szabotál mást, hogy ő előnyhöz jusson – tudom, ez trendi, but not in my world!

Miután ezt az infó tzunamit meghallgattam, jeleztem, hogy meg kell beszéljem a férjemmel is, hogy milyen költségbe (nem)vágom magunkat, elváltunk azzal, hogy majd jelentkezem, ha jövök.

Hát, nem jelentkeztem.

Csalódott voltam, mert azt hittem, itt komolyan vesznek, felmérik a tudásomat, az alapján ítélnek majd meg, valóban az kap ösztöndíjat, aki ügyes, tehetséges. Oké, lecke 1. megtanulva – csacsi Zsófi.

Így aztán maradok ott, hogy referenciákat szeretnék gyűjteni és házalok imitt-amott, de ezt majd egy következő bejegyzésben részletezném, mert szintén megér egy misét a magyar ’guruk’ segítőkészsége.