Reference

Szóval ott tartottam, hogy referenciagyűjtés.

Nyilván egy kezdőnek nincs is nagyobb ördöglakat, mint A referencia, mivel a referencia megszerzéséhez – aminek segítségével bizonyítani tudod a tudásodat – legjobb esetben is referencia szükséges. Mi egyszerűbb feladat lehet ennél?

A referenciagyűjtés legjobb eszköze a jól bevált porszívó ügynökös attitűd. Nos, ez olyannyira nem az én világom, hogy előbb venném meg én magam a porszívót, minthogy elkezdjem tukmálni.

(Fontos! Ha hiszek abban, amit el akarok adni, legyen az egy termék vagy szolgáltatás, akkor biztosan el is fogom adni – csak ehhez kell, hogy számomra is hiteles legyen az ’áru’.)

Ebben az esetben szépen fogalmazott, nem túl rövid, nem túl hosszú, lényegre törő levelet kell írni sok-sok embernek.. aztán gyorsan rájössz, hogy nem igazán lényeges, hogy mit írsz, mert legtöbb esetben választ sem kapsz, a maradék meg annyira túlcsordul a lelkesedéstől és a segítőkészségtől, hogy hirtelen nem is történik körülette semmi, így nincs miben részt venned. Hopp-kopp!

Utóbbi eset is megtörtént, de volt olyan divat blogger, aki megírta, hogy ő maga készíti a sminkjeit és nem igazán készül róla most fotó, meg semmi se, meg smink se, de azért köszi, hogy írtam.. Eskü’ nem azt kértem egyiktől se, hogy: légyszi’ vegyél fel magad mellé, jelents be 2 millió Ft-tal+bónusz és kérek még kajautalványt is. 1, azaz EGY referencia munka kellene, ahol én kisminkelem azt az ennivaló pofidat és te, az amúgy is feltöltött fotó mellé odaírod, hogy smink: D-L. Zsófikaaa. Ennyike!

Nyiiilván, egy divat bloggerről mostanában nem készül kép (? – ha lenne szmájlim, akkor olyan sanda, száját félrehúzós, szemöldökfelvonósat illesztenék be, ami azt kérdi: Tényleg?). Nyilván 1, azaz EGY nyüves képhez hatalmas energiákat kell belefektetnie, hogy ÉN készítsem el a sminkjét. Feltölteni a képet weboldalra és melléírni egy nevet, annyit tesz, hogy semmit, én magam megcsinálom a weboldalamon.

De hát, mint mondtam annyira túlteng a segítőkészség, hogy nagyon. Ekkor, azért elgondolkoztam, hogy amikor tátott szájjal nézem a külföldi, valóban Gurunak nevezhető ’beauty bloggereket’, akkor ezen a pár milliós országrészen mitől lesznek akkora arcok a magyarok, hogy még én örüljek annak, hogy nem számlázta ki munkaórában a válaszadást?!? Lehet, tehetségesek, lehet van pénzük is hozzá, lehet sokan követik, lehet megjelent már itt-ott. És akkor itt el is fogyott a jóérzés, a felebarátom megsegítése, pláne, ha az semmi extra befektetéssel nem jár neki?

Szerintem nem vagyok akkora gáz arc, akit le kell pattintani kapásból, szerintem egy ilyen pici országban senki sem lehet akkora menőség, hogy már hirtelen azt se tudja, hogy kell leírni azt, hogy ’Smink: D-L. Zsófi’. Gondolom, naponta záporoznak ilyen és ehhez hasonló kérések feléjük – nyilván hagyjuk már, mert nem.

Itt megint kicsit megmutatkozik a magyarságunk, hiába pici ország, hiába össze kéne tartanunk és segíteni a másiknak, pláne ha az ennyire egyszeri, nüánsznyi kérés, nem feltétlen úgy alakul, ahogy azt elképzeltük. Though life!

De, no para, megoldom! A legtöbb ember, sminkes, akiről, vagy akitől olvastam azt mondja, hogy ez nehezen kezdődik, aztán lesz egyszer valaki, aztán meg egy másik és utána jöhet egy olyan, ami/aki beindítja a szekeret. Bármikor.

Alapvetően pedig szem előtt kell tartanom, hogy miért is kezdtem bele ebbe az egészbe. Hobbi volt, kipróbáltam magam, volt sikerélmény, több mint kudarc, és ezért az élvezetért szeretném csinálni. Amíg jól érzem magam, amíg a fejlődésről szól, amíg látom az eredményt és tudok neki örülni, addig szeretném csinálni. Nem versenyezni magammal, vagy másokkal, nem pénzt hajhászni, mert arra van a polgári foglalkozásom.

Ez arról szól, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ’arc’ és ha minden jól megy, akkor én kisminkelem… :)