Examination – avagy (v)iz(s)gulás

Hamarosan vizsga!!! JÓ ég, eltelt a 6 hónap és már most hiányzik az egész! Még akkor is, ha néha nyűg volt egy zsezsgősebb munkanap után bebumlizni a városba , még 4 órát helytállni és kreálni - de mindig jó érzéssel jöttem el a csoda tanteremből. Kivéve, amikor vizsgasminket kellett gyakorolni, mert annyira megakadtam aznap, hogy nem is erőlködtem és bevallom, feladtam. Aztán ez így azóta odáig fejlődött már, hogy nem adom fel, ’csak’ szimplán fogalmam sincs, hogy mit csináljak. 10.213 ötlet és gondolat kavarog a fejembe, amire azt mondják az okosak, hogy tök jó! Én nem így élem meg, hanem zavarnak, kisülésnek, alaplapi hibának, migrénnek, zsongásnak.

Sokszor nem tudok aludni, vagy koncentrálni, mert folyamat futnak át az agyamon azok a képek, amiket már láttam valahol és inspirációt adnak, de tömegesen és egyik a másikra épül, még akkor is, ha totál semmi közük egymáshoz. Mindent fel akarok vinni az arca, mindent meg akarok mutatni és közben minimálban előadni. Na, erre varrjon még valaki gombot és akkor el is adtuk Dali-félének. Annyi körvonalazódott bennem, hogy nem szeretnék ’szép’ sminket. Ezt megtanultam, tanulom még mindig, fejlődök, de nekem ez a suli nem ezt adta. Nekem egy olyan barátságos ’szörnyecskét’ adott, ami alapvetően ott van mindenkiben, de baromi cikisnek érezzük előhozni az ezer és egy konvenció miatt, ezért inkább elnyomjuk jó mélyen.

Tök gázul fog kinézni, ezt így nem lehet, ecsettel kéne, leszedem inkább… - na, ezeket satíroztuk át párszor Sophie agyában. Még mindig nem tökéletes és nem sikerült kiborítani a bilit, nem is biztos, hogy a vizsgasmink fogja ezt megtenni, de valami ilyet akarok látni a fotón majd. Befesteni az arcot, adjunk neki rendesen, legyen fekete és legyen benne arany.. csak, mert!

Szeretnék geometriát is belevinni, vagy vonalakat, bele is fogom, valahova. És fújni is akarok, meg dobálni rá festéket. Szegény modell! Csinálnék én olyan átmenetes szemet is, de az megúszós lenne nekem. Na, nem azért, mert olyan professzionális szintre emelkedtem, ahonnan már nincs hova tovább, mint C. Ronaldo-nak 16-osnál szabadrúgást engedni össz. 2 védővel (értjük, hogy nézem a foci vb-t, ugye?).

Azért lenne megúszás, mert csinálnék valamit, azt is megkockáztatom, hogy szépet és utána sírnék otthon, hogy elvesztegettem egy lehetőséget, ahol Oleg Borisuk csinál egy képet az én munkámról. Mert ő fogja csinálni, és lesz styling, meg csoda fodrászat és ezt nem szabad elvesztegetni. Itt meg kell borulni, de legjobban azt várom, hogy az én munkám által hova borulnak a többiek, mit hozhatok ki én (!) a mesterekből. Ők fognak közreműködni, ami így hihetetlen!

Szóval a feladat adott, meg kell oldani, tisztítani kell az agyat, meditálok is… próbálok. Face chart is kell és minimál is kell.. jaj, csak ne pakoljak fel mindent és ne javítsak. Sokszor az ember ott rontja el, amikor elkezd javítgatni, mert azt ő tudja jobban is, meg, ha csak itt leszed egy kicsit, ott meg ráerősít vékonyabb ecsettel. Nem! Hagyni kell, ami jött, nem lesz jobb! - Ezt Murphy barátom mondja mindig. (Ő az, akit ott hagyok foci meccs közben, hogy foglalja a helyemet, amíg én WC-re sietek, és tuti akkor lőnek gólt a portugálok. Amúgy Áfram Island, csodás B.Bjarnason!)

Izgulás van, minden értelemben, aztán meglátjuk a végeredményt is, nem egészen 1 hét múlva élesben történik. Drukkoljatok nekem és a tisztított agyamnak!